Franciaország egy puskaporos hordóvá vált. A feszültség mintha most mérséklődne, de a helyzet bármikor újra eszkalálódhat.
Nem elég stabil a közbiztonság ma Franciaországban, amelynek elsősorban a migrációs helyzet az oka. Egy alapvető társadalmi, kulturális és vallási feszültség jellemzi az ország hétköznapjait. Ehhez jön, hogy a második, illetve harmadik generációs bevándorlók iszlám vallású gyerekei sokszor jóval erősebb identitással bírnak, mint egy francia fiatal. Az egész szituáció megvitatását és a megoldás keresését pedig szinte ellehetetleníti a politikailag korrekt médiakörnyezet. A Mandiner Stratéga vendége Gát Ákos Bence, a Danube Institute külkapcsolati vezetője, az NKE kutatója.
A teljes beszélgetés megtekinthető itt:
A beszélgetés podcast formában is meghallgatható:
Alacsonyan repülnek a pofonok manapság Franciaországban: Emmanuel Macron elnök személyesen kapott egyet a becses nejétől, és a belpolitika is magas hőfokon izzik, a Paris Saint-Germain első Bajnokok Ligája-győzelme pedig halálos zavargásokba torkollott.
Franciaország és Belgium is megálljt parancsolna az Európai Bizottság tervének.
Az EU végrehajtó testülete a jövő hónapban mutatja be a terveket.
Hiába riogatnak az álhírterjeszők: a teljes népességből több mint egymillióan – köztük közel 350 ezer gyermek – tudott kilépni a szegénység fenyegetéséből, és csatlakozni a középosztályhoz. Szalai Piroska írása.
„Nagyon régóta ismerem Macront, nem tudom pontosan, mi volt ez az egész” – mondta Donald Trump.
Szakértő segítségével mutatjuk be a nemzetközi szervezetet, amely lassan az egész világot átszövi, Európát és Észak-Amerikát is beleértve.
Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az).
Legalább 12 stratégiai bombázót ért találat az ukrán hadsereg nagyszabású, mélyen orosz területre mért dróncsapása során – a támadás időzítése egybeesett a béketárgyalások újabb fordulójával.
